Minden jog fenntartva a szerzőnek!
5150 nov. 34
Mindenhol ott volt a halál, a kicsavarodott testekben, az üveges tekintettekben és a rothadó hús bűzében. Nem volt ott semmi elő, rajta kívül, de az ő testében is alig volt már élet, a vállán cafatokban lógott a hús, de seb fájdalmát tompának érezte tudta itt a vég, eljött az idő, beköszönt a halál.
Elfeledte, hogy került erre a helyere, valamiféle víztározó lehetett amiben rég megposhadt a víz. Emlékek rohanták meg, de tompák voltak, mindegyikben üvöltés hangzott, és halálsikoly és ott volt még egy hang amit nem tudott be azonosítani, de betöltött mindent, furcsa volt nem emberi, mintha ezer meg ezer pengét köszörültek volna folyamatosan. A hangokhoz képek is tartoztak, de homályosak voltak és mindent betöltött a vörösség és rájött, hogy az vér volt minden csupa vér és abba maradt az emlék áradat.
Most jobban szemügyre vette a helyet, mellette tucatnyi hulla aludta örök álmát. Jobb kezével, amit még tudót mozgatni át kutatta az összes zsebét, talált tartalék tárakat és elő került amit igazán keresett fájdalomcsillapítós ampullákat. Bele szúrta az egyiket a combjába, igaz már alig érezte a vállát, de teljesen megakart feledkezni a fájdalomról.
Megint hallotta a csikorgó fémes hangot és ettől fel állt a szőr a hátán, a vele szemben lévő csatornából szögletes formájú alakok közeledtek, fejüknél hideg kékes fény pislákolt, kezükben súlyos fegyvert cipeltek. Halottnak tetette magát, bár tudta lassan úgy is az lesz, de legalább hozzá szokik gondolta.
Most szót váltottak azok, nem is tudta micsodák, úgy rémlett neki, hogy a nevük Drónnok , de nem volt benne biztos, ő pedig felnézet. Az egyik felé kezdet mutogatni fegyverével, ő pedig úgy döntött még sem szeretné meg ismerni olyan közelről a halált. Elkezdet valamiféle fegyvert keresni, gyorsan megtalált egy tus nélküli villanás szakítós lézer karabélyt, amiről eszébe jutott, hogy ez a sajátja volt, arra is emlékezett a tárgyal kapcsolatban, hogy a lézer fegyverek már rég kimentek a divatból, de ő még is ezt szerette mert már szinte össze nőtt a karjával. Föl állni nem tudott, de szerencsére közel volt a falhoz így neki támaszthatta a hátát. egy kézzel nehezen ment neki a célzás ráadásul a csupa fém alakok gyorsan mozogtak, de a fegyverével követte az egyiket és meghúzta a ravaszt, a Drónba vagy micsodába bele csapódtak a megszakított lézer nyalábok, de azok nem verték le a lábáról, ami igen szokatlanak tűnt neki, így hát bele eresztette a furcsa lénybe az egész tár energia tartalmát, ez már hatásosnak bizonyult és szét robbantotta a fém testet.
A Drónnok felgyorsították mechanikus iramukat. Nehezen ment neki egy kézzel tárat cserélni, de sikerült neki mikor újra felnézet a gép testek már nagyon közel voltak hozzá, de még mindig nem nyitottak tűzet hatalmas fegyvereikből , fittyet hányva át gázoltak a holtak tengerén, súlyuk alatt rettenetes hangon törtek el a csontok. Megint tüzet nyitott , de senkit nem tudót eltalálni, mert a tűzess sugarak elől minden célpontja elugrott, a tára megint kifogyott és ekkor már nagyon közel jártak hozzá.
Eldobta fegyverét és tárt karokkal várta a halát, igaz nem tudta kicsoda és arra sem emlékezet, hogy miért kell meghalnia. Az élen járó Drón oda ért hozzá, alkarjából elő ívelt egy fém penge ami vörösen izzani kezdet.
- Most, üdvözöld a halált, ember nőstény- mondta csikorgó fémes hangon, ő nem tudta, hogy beszélhet az ő nyelvén a gép szörny, de nem is volt érdekes, a vöröslő penge az állán keresztül fel hatolt az agyáig és szét olvasztotta a húst, a vért és a csontot egyaránt.
Ő névtelenül halt meg mint oly sokan mások.
Üdv és dicséret
2011. augusztus 31., szerda
2011. augusztus 28., vasárnap
Csillag Birodalom sci-fi univerzum: Bejelentés
Csillag Birodalom sci-fi univerzum: Bejelentés: Hivatalosan bejelentem, hogy antológiát készítek. A polgárháború utolsó napjait és a Hatalom rendje Birodalom ellenes háborúját fogja tart...
Minden jog fenntartva a szerzőnek!
Minden jog fenntartva a szerzőnek!
2011. augusztus 2., kedd
Bejelentés
Hivatalosan bejelentem, hogy antológiát készítek.
A polgárháború utolsó napjait és a Hatalom rendje Birodalom ellenes háborúját fogja tartalmazni. Más részt az "Új faj egyben egy új hatalom" című novella át dolgozását.
Tartalma legalább négy novellát lesz és biztos, hogy egy kis regény is benne lesz a antológiában.
Ha bárki tud kiadót azt írja meg erre az emailra: takacs_balint@citromail.hu
Nagy valószínűséggel elektronikus formában fog először megjelenni és csak utána nyomtatottan.
A polgárháború utolsó napjait és a Hatalom rendje Birodalom ellenes háborúját fogja tartalmazni. Más részt az "Új faj egyben egy új hatalom" című novella át dolgozását.
Tartalma legalább négy novellát lesz és biztos, hogy egy kis regény is benne lesz a antológiában.
Ha bárki tud kiadót azt írja meg erre az emailra: takacs_balint@citromail.hu
Nagy valószínűséggel elektronikus formában fog először megjelenni és csak utána nyomtatottan.
2011. július 30., szombat
Térkép
Minden jog fenntartva a szerzőnek!
Time-Data">
Time-Data">
A Csillag Birodalom 3090-ben
Térkép magyarázat:
Föld= bolygó név
Daviánia= szektor név
Gelénia= Régió név
zöld szaggatott vonal = Szektor határ
Fekete vonal =Régió határ
Piros vonal = A Birodalom határa
HR= A Hatalom Rendje által titokban megszerzett terület
Himanon= Rendi akadémiai és közigazgatási központ.
2011. július 29., péntek
2011. április 17., vasárnap
Dave Jel blogja I: Prológus
Minden jog fenntartva a szerzőnek!
3196. szept. 6.
Öt, négy- számoltam magamba vissza, majd nem pontosan tudtam, hogy mikor lassítunk a fénysebessége alá- három, kettő- itt már a korlátot fogtam- egy. A lendület előre tolta testemet és majdnem lestem a hídról, de szerencsére megtartatom magam. A legénység minden tagja úgy reagált a lassításra, mint én, volt köztük Davián, Roxinai, ember és még sok más tejút rendszeri faj, hisz ez egy impériumi csatahajó volt aminek a célja a galaxis rendjének fenntartása ezért is lehetett bármilyen intelligens életforma a legénységtagja persze csak megfelelő kiképzéssel, a mostani polgár háborús időkben szükség is volt a katonákra, hogy a rendbontó felet jobb belátásra kényszerítsék. Viszont a háború már egy éve tart és még senki sem látja a végét.
A csatahajó hídján nagy volta a mozgás én a kapitányi székben ültem és néztem hova érkeztünk a, Terra ködben voltunk amiben még nem fejlődőt ki az értelmes lények társadalma, mindegyiken főhűlők és főemlősök voltak a legintelligensebb fajok, viszont a galaktikus népek előszeretettel jönnek ide pihenni ha magányra vágynak vagy elfáradtak a kozmosz rohanásában. A szenátus törvénybe foglalta, hogy egyetlen egy gépet se hozhatnak az idelátogatok mert az veszélyeztetheti ezeket a csodálatos világokat.
A jó öreg Lucifer csatahajó elkezdet közeledni a Tico bolygóhoz, a rendszer napja meg világította a legénységi szállásnak és a hajó irányító központjának hatalmas sárga üvegburáját. A kemény titánium lap tökéletes panorámát nyújtót és nem könnyen lehetett átlőni rajta, persze lézerpajzs mellet érezhette magát igazán biztonságban az ember vagy akár bármilyen más faj. Az űrjárműn egy városnyi ember sündörgött ezért is a besorolása városhajó volt.
A küldetésünk a következőről szólt: a Birodalom azt a bejelentést kapta hogy egy Kitermelő Szövetségi hajó kitermelési előkészületeket tesz ami tilos és főbenjáró bűn, persze ilyenkor a a szövetség elutasítja, hogy bármi köze is lenne az ügyhöz és azt állítja, hogy dezertőrökről van szó semmi egyébről így tusolják el az ügyet.
Egy gépies női hang szólalt meg a hídon és a hajó többi részén.
- Figyelem beérkező hajók a rendszerben- ezt meg ismételte kétszer, mindegyiket a közös impériumi nyelven mondta ami a főbb fajok nyelvéből olvadt össze sok száz év alatt.
- Kapcsolják a monitoromra a képeket- parancsoltam egy technikusnak.
Az szó nélkül engedelmeskedett. A holoképen megjelent őt ék alakzatba rendeződőt kétszemélyes vadászgép, ahogy megtudtam állapítani egy katonaságban se rendszerezték az ilyen gépeket, egyszerű civil hajókról volt szó amiken volt pár fegyver. Csatornát nyitottam mindegyikükhöz.
- Azonosítsák magukat!
- Mcdevitt képviselő vagyok az öko pártól, ne foglakozón velünk kapitány- Meg jelent egy szemkötős kopasz férfi kétdimenziós képe ami pattogva képviselőhöz túl katonásan szólított fel engem, amit én nem hagytam annyiban.
- Nincs joguk itt leni ez semleges terület- emeltem fel a hangomat az ilyen politikai befolyásban megy tönkre a birodalom.
- Azt csak hiszed peremvidéki söpredék, a szenátus ma adta ki a rendeletét ami szerint bármi felé kitermelési szándékot sejtve fegyveres erőket vonultathatunk fel a környéken- meg lepett a nyers kitörés.
A fenébe a politikával- gondoltam magamban. Az oldalamon lévő marok fegyvert piszkáltam idegességeben, azért mert már megszoktam, hogy konfliktusokat ezzel intézem el. Megkértem egy technikust, nézzen után és azzal a hírrel, hogy valóban beiktattak e ilyen rendeletet és természetesen az megint az utálatos politika győzött.
- Rendben mi is ebből a célból vagyunk itt, de nem szándékozok magukkal együtt működni, mert nem szeretnék civileket veszélybe sodorni.
- Értetem kapitány öko vége- mondta mézesmázosan, látszott örül, hogy ezt a csatát ő nyerte meg.
A Lucifer beért a légkörbe, alján bekapcsolódtak az antigravitációs motorok, a űrbéli hajtó művei teljesen leálltak.
- Mehetnek a Terra vadászok- adtam ki az utasítás, ez vadász típus kétszemélyes volt az első pilóta vezérelte az irányítást és a fegyvereket, a másod pedig hírszerzési feladatott látott több nagy hatótávolságú műszerrel. Összesen húsz volt belőlük vagyis két tized.
A csatahajó súrolt egy viharfelhőt a vízgőz már is kicsapódott a jármű kék burkolatár, a hatalmas Csillag Birodalmi zászlót cibálta a szél, láttam amint a két vadász tized párhuzamosan kondenzcsíkot húznak egymással és alábuknak az esőfellegnek, mint ahogy a sirály zuhan bele a vízbe, hogy zsákmányt szerezzenek és a nagy kék gépbálna is követe őket.
- Derítsék fől nekem azt a kitermelő hajót, hogy tárgyal hasak velük tizedes, itt nem harcolhatunk- szóltam bele a rádiómba.
- Értetem uram nem kell aggódnia.
De a felderítés értelmet lené vált, a felhőzetet egy hatalmas csésze alj törte át aminek tetején számtalan fegyver volt és elejében is helyet kapott pár ágyúcső, oldalába volt beépítve a kozmikus hajtómű. A hajóhíd a jármű teste elé nyúlt, az egész a hajó olyan fehére volt festve, hogy szinte már ragyogott.
- Zászlós nyisson kapcsolatot feléjük!
- Elutasítják a hívás uram.
- Az isteni!
- Uram a vadászok jelentik, hogy az ellenség generálja a fegyvereit.
- A francba ebbe az átkozott világba, izzítsak a fegyvereket és küldjék ki azt a egy tizednyi félnaszádot!
A parancs megtörtént, elsőnek ők lőttek lézernyaláb csapódott az oldalunkba, aztán melléjük navigáltattam a Lucifert az ütegeink ontották magukból a halált és feketére égették az ellenség fehér páncélját, de látszólag mást nem csináltak, egy-két ágyút hamuvá olvasztottunk visszaont a burkolattal nem bírtunk. Megrázkódott a hajó és valami égve leszakadt róla és csak zuhant a bolygó felé.
- Nem érdekkel mi volt az, minden energiát a fegyverek lékeljük meg ezt a repülő acél darabot, a vadászok meg ne a fegyvereket támadják hanem a hidat.
A vadászok a felhők mögül lőttek rá a célpontjukra így olyannak tetszett mintha villámlana, de nem volt semmi haszna, csak legyek voltak az elefántnak amiket az farkával könnyen elhajtott.
Aztán öt fekete géptünet fel az égen ami lassan kezdett már kitisztulni azok tűzellő állásba fordultak, de nem látszott, hogy bármit is kilőnének mégis az ellenséges hajó páncélzat feltört és el is kezdet gőzölögni belőle valami gáz. Molekulavető ilyenünk nekünk nincs, de az űrben semmi haszna.
- A félnaszádok menyjenek a törés fölé és dobjanak rá gyújtó bombát és minden egység menjen ki a zónából!
Minden úgy történt, ahogy gondoltam az ideiglenes szövetségeseink a hidrogén tárolót találták és, a gyújtóbombák igen agresszív kémiai reakciót eredményeztek, a csészealj szétfeszült és hatalmasat robbant, a bevetett egységeket kicsit megdobta az erő hatás de különben nem lett bajuk. A Kitermelési hajó maradványai letaroltak és fel égettek egy erdőt, sűrű fekete füst szált fel a fák irányából.
- Bejövő hívás az ökok azok uram- mondta nekem egy rádiós
- Gratulálok kapitány- mondta cinikusan a képviselő- most már megadták volna magukat, erre semmi szükség nem volt, ezt meg fogja báni az ökok nem szeretik ha ellent mondanak elveiknek- fenyegetőzőt aminek nem örültem hisz végül is jogosan jártam el és veszélyes volt számunkra az a Szövetségi hajó.
- Nincs joga felelősségre vonni itt én vagyok a rang idős tiszt.
- Az idő változnak Jel tudja, azt hiszem még találkozunk, Öko vége
Úgy gondoltam, hogy ebből nagy bajom lesz, de nem sejtetem mekkora, ha tudni akarod, hogy lettem egy kis senkiből egy Impériumi csatahajó kapitány akkor hallgasd meg a történetemet.
3196. szept. 6.
Öt, négy- számoltam magamba vissza, majd nem pontosan tudtam, hogy mikor lassítunk a fénysebessége alá- három, kettő- itt már a korlátot fogtam- egy. A lendület előre tolta testemet és majdnem lestem a hídról, de szerencsére megtartatom magam. A legénység minden tagja úgy reagált a lassításra, mint én, volt köztük Davián, Roxinai, ember és még sok más tejút rendszeri faj, hisz ez egy impériumi csatahajó volt aminek a célja a galaxis rendjének fenntartása ezért is lehetett bármilyen intelligens életforma a legénységtagja persze csak megfelelő kiképzéssel, a mostani polgár háborús időkben szükség is volt a katonákra, hogy a rendbontó felet jobb belátásra kényszerítsék. Viszont a háború már egy éve tart és még senki sem látja a végét.
A csatahajó hídján nagy volta a mozgás én a kapitányi székben ültem és néztem hova érkeztünk a, Terra ködben voltunk amiben még nem fejlődőt ki az értelmes lények társadalma, mindegyiken főhűlők és főemlősök voltak a legintelligensebb fajok, viszont a galaktikus népek előszeretettel jönnek ide pihenni ha magányra vágynak vagy elfáradtak a kozmosz rohanásában. A szenátus törvénybe foglalta, hogy egyetlen egy gépet se hozhatnak az idelátogatok mert az veszélyeztetheti ezeket a csodálatos világokat.
A jó öreg Lucifer csatahajó elkezdet közeledni a Tico bolygóhoz, a rendszer napja meg világította a legénységi szállásnak és a hajó irányító központjának hatalmas sárga üvegburáját. A kemény titánium lap tökéletes panorámát nyújtót és nem könnyen lehetett átlőni rajta, persze lézerpajzs mellet érezhette magát igazán biztonságban az ember vagy akár bármilyen más faj. Az űrjárműn egy városnyi ember sündörgött ezért is a besorolása városhajó volt.
A küldetésünk a következőről szólt: a Birodalom azt a bejelentést kapta hogy egy Kitermelő Szövetségi hajó kitermelési előkészületeket tesz ami tilos és főbenjáró bűn, persze ilyenkor a a szövetség elutasítja, hogy bármi köze is lenne az ügyhöz és azt állítja, hogy dezertőrökről van szó semmi egyébről így tusolják el az ügyet.
Egy gépies női hang szólalt meg a hídon és a hajó többi részén.
- Figyelem beérkező hajók a rendszerben- ezt meg ismételte kétszer, mindegyiket a közös impériumi nyelven mondta ami a főbb fajok nyelvéből olvadt össze sok száz év alatt.
- Kapcsolják a monitoromra a képeket- parancsoltam egy technikusnak.
Az szó nélkül engedelmeskedett. A holoképen megjelent őt ék alakzatba rendeződőt kétszemélyes vadászgép, ahogy megtudtam állapítani egy katonaságban se rendszerezték az ilyen gépeket, egyszerű civil hajókról volt szó amiken volt pár fegyver. Csatornát nyitottam mindegyikükhöz.
- Azonosítsák magukat!
- Mcdevitt képviselő vagyok az öko pártól, ne foglakozón velünk kapitány- Meg jelent egy szemkötős kopasz férfi kétdimenziós képe ami pattogva képviselőhöz túl katonásan szólított fel engem, amit én nem hagytam annyiban.
- Nincs joguk itt leni ez semleges terület- emeltem fel a hangomat az ilyen politikai befolyásban megy tönkre a birodalom.
- Azt csak hiszed peremvidéki söpredék, a szenátus ma adta ki a rendeletét ami szerint bármi felé kitermelési szándékot sejtve fegyveres erőket vonultathatunk fel a környéken- meg lepett a nyers kitörés.
A fenébe a politikával- gondoltam magamban. Az oldalamon lévő marok fegyvert piszkáltam idegességeben, azért mert már megszoktam, hogy konfliktusokat ezzel intézem el. Megkértem egy technikust, nézzen után és azzal a hírrel, hogy valóban beiktattak e ilyen rendeletet és természetesen az megint az utálatos politika győzött.
- Rendben mi is ebből a célból vagyunk itt, de nem szándékozok magukkal együtt működni, mert nem szeretnék civileket veszélybe sodorni.
- Értetem kapitány öko vége- mondta mézesmázosan, látszott örül, hogy ezt a csatát ő nyerte meg.
A Lucifer beért a légkörbe, alján bekapcsolódtak az antigravitációs motorok, a űrbéli hajtó művei teljesen leálltak.
- Mehetnek a Terra vadászok- adtam ki az utasítás, ez vadász típus kétszemélyes volt az első pilóta vezérelte az irányítást és a fegyvereket, a másod pedig hírszerzési feladatott látott több nagy hatótávolságú műszerrel. Összesen húsz volt belőlük vagyis két tized.
A csatahajó súrolt egy viharfelhőt a vízgőz már is kicsapódott a jármű kék burkolatár, a hatalmas Csillag Birodalmi zászlót cibálta a szél, láttam amint a két vadász tized párhuzamosan kondenzcsíkot húznak egymással és alábuknak az esőfellegnek, mint ahogy a sirály zuhan bele a vízbe, hogy zsákmányt szerezzenek és a nagy kék gépbálna is követe őket.
- Derítsék fől nekem azt a kitermelő hajót, hogy tárgyal hasak velük tizedes, itt nem harcolhatunk- szóltam bele a rádiómba.
- Értetem uram nem kell aggódnia.
De a felderítés értelmet lené vált, a felhőzetet egy hatalmas csésze alj törte át aminek tetején számtalan fegyver volt és elejében is helyet kapott pár ágyúcső, oldalába volt beépítve a kozmikus hajtómű. A hajóhíd a jármű teste elé nyúlt, az egész a hajó olyan fehére volt festve, hogy szinte már ragyogott.
- Zászlós nyisson kapcsolatot feléjük!
- Elutasítják a hívás uram.
- Az isteni!
- Uram a vadászok jelentik, hogy az ellenség generálja a fegyvereit.
- A francba ebbe az átkozott világba, izzítsak a fegyvereket és küldjék ki azt a egy tizednyi félnaszádot!
A parancs megtörtént, elsőnek ők lőttek lézernyaláb csapódott az oldalunkba, aztán melléjük navigáltattam a Lucifert az ütegeink ontották magukból a halált és feketére égették az ellenség fehér páncélját, de látszólag mást nem csináltak, egy-két ágyút hamuvá olvasztottunk visszaont a burkolattal nem bírtunk. Megrázkódott a hajó és valami égve leszakadt róla és csak zuhant a bolygó felé.
- Nem érdekkel mi volt az, minden energiát a fegyverek lékeljük meg ezt a repülő acél darabot, a vadászok meg ne a fegyvereket támadják hanem a hidat.
A vadászok a felhők mögül lőttek rá a célpontjukra így olyannak tetszett mintha villámlana, de nem volt semmi haszna, csak legyek voltak az elefántnak amiket az farkával könnyen elhajtott.
Aztán öt fekete géptünet fel az égen ami lassan kezdett már kitisztulni azok tűzellő állásba fordultak, de nem látszott, hogy bármit is kilőnének mégis az ellenséges hajó páncélzat feltört és el is kezdet gőzölögni belőle valami gáz. Molekulavető ilyenünk nekünk nincs, de az űrben semmi haszna.
- A félnaszádok menyjenek a törés fölé és dobjanak rá gyújtó bombát és minden egység menjen ki a zónából!
Minden úgy történt, ahogy gondoltam az ideiglenes szövetségeseink a hidrogén tárolót találták és, a gyújtóbombák igen agresszív kémiai reakciót eredményeztek, a csészealj szétfeszült és hatalmasat robbant, a bevetett egységeket kicsit megdobta az erő hatás de különben nem lett bajuk. A Kitermelési hajó maradványai letaroltak és fel égettek egy erdőt, sűrű fekete füst szált fel a fák irányából.
- Bejövő hívás az ökok azok uram- mondta nekem egy rádiós
- Gratulálok kapitány- mondta cinikusan a képviselő- most már megadták volna magukat, erre semmi szükség nem volt, ezt meg fogja báni az ökok nem szeretik ha ellent mondanak elveiknek- fenyegetőzőt aminek nem örültem hisz végül is jogosan jártam el és veszélyes volt számunkra az a Szövetségi hajó.
- Nincs joga felelősségre vonni itt én vagyok a rang idős tiszt.
- Az idő változnak Jel tudja, azt hiszem még találkozunk, Öko vége
Úgy gondoltam, hogy ebből nagy bajom lesz, de nem sejtetem mekkora, ha tudni akarod, hogy lettem egy kis senkiből egy Impériumi csatahajó kapitány akkor hallgasd meg a történetemet.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)